Háttér

Böjte Csaba: Afrikában is megtapasztaltuk, milyen fontos a szeretet

Böjte Csaba

Ahogy már korábban írtunk róla, a Hungary Helps küldöttsége, köztük Böjte Csaba ferences szerzetes, Kongóban és Kenyában járt, hogy segítsen az ottani rászorulóknak. Hazatérése után Csaba testvér első útja Csobánkára vezetett, ahol egy szentmise keretén belül afrikai élményeiről beszélt.

A csobánkai Élet Házában mondta a kongói  és kenyai missziós látogatása után első szentmiséjét Böjte Csaba atya.

A programot eredetileg az épület kertjébe hirdették meg, de a váratlan időjárási viszontagságok miatt nem lehetett szabad téri misét tartani. Így kissé szűkösen voltunk, de Csaba testvért a legkevésbé sem zavarta a helyzet, hiszen nem egyszer misézett már ennél százszor rosszabb körülmények között.

Afrikai látogatásáról a prédikációban beszélt

Először a nemzetek közti szeretet fontosságát emelte ki. Fontos, hogy megértsük, és segítsük egymást, hiszen a más nemzetiségű emberek ugyanúgy Isten gyermekei, ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek mint mi – hangsúlyozta.

Afrikai látogatásuk egyik fő célja Dr. Hardi Richárd meglátogatása volt, akinek a szemklinikáját egymillió euróval támogatta a magyar állam. Csaba testvér elmondta, mennyire csodálja a misszionárius munkáját, aki nyolcmillió ember szemészeti ellátásáért felelős.

A tőle megszokott vidám, szórakoztató stílusban beszélt, és mesélt érdekesnél érdekesebb történeteket. Elmondta például, hogy Richárd testvér elvitte őt, és a Hungary Helps küldöttségének tagjait az ország egyik legnevesebb éttermébe. Egy kedves kis teraszon foglaltak helyet, megrendelték az ételt, majd várakoztak. Már körülbelül órák óta vártak, de az étel még mindig nem volt kész. Csaba testvér ekkor saját szemével nézte meg, mégis “mi folyik a konyhában”. A “konyha” egy hátsó udvar volt, ahol egy idős asszony nyugodtan, békésen pucolta a pár órája rendelt halakat. Csaba testvér ekkor csodálkozva kérdezte vendéglátójuktól: “Nem azt mondtad, hogy ez az egyik legnevesebb vendéglő a környéken?”. A pap nyugodtan válaszolt; “De igen. Ez itt annak számít!”

És ez csak egy példája volt annak, milyen nehéz ott az emberek élete. A nemzetközi repülőtéren a rendőrök például a szó szoros értelmében koldultak a gazdag külföldiektől, és őszinte hálával köszönték meg a legapróbb adományokat is.

A nyomor ellenére is vidáman

A hatalmas nyomor ellenére azonban a kongói emberek nagyon vidámnak mutatkoztak. Ezt többször is megtapasztalták útjuk során. Például a bő három órás szentmiséken, ahol az emberek a nagy meleg és a fáradtság ellenére még két és fél óra után is boldogan táncoltak és énekeltek. “Hihetetlen, honnan szereznek ennyi boldogságot, és energiát!” – mondta Csaba testvér, akitől gyakran mi is ugyanezt kérdezhetnénk.

A delegáció tagjai – Csaba testvér mellett Azbej Tristan államtitkár, Hölvényi György EP-képviselő, valamint Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes – egy fegyházba is ellátogattak, ahol szintén hihetetlen örömmel és szeretettel fogadták őket. Az elítélt rabok együtt nevettek, táncoltak, és énekeltek fogvatartóikkal, akik ugyanilyen közvetlenek voltak – európai szemmel mindez érthetetlen. 

A csobánkai szentmisén az egyik legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a mellettem álló férfi felajánlotta, hogy segít az áldoztatásnál. A szervező hölgy boldogan bólogatott; “Persze, segítsen. Szegény nagyon fáradt!”

És tényleg az. Észre sem vesszük, mennyi mindent csinál, mennyi nehézségen megy keresztül, mert mindezt olyan hatalmas boldogsággal és szeretettel végzi, amit nem kaphat máshonnan, csak a Jóistentől.

 

Ungvári Ildikó

Kiemelt képünk illusztráció, Böjte Csaba korábbi, szíriai látogatása alkalmával készült. Forrás: Övék a mennyek országa!

Írjon kommentet!